A jólét egyértelműen azt jelenti, hogy a pénzerőben nem szenvedek hiányt. A jól-lét azt jelenti, hogy a létem jól van, beteljesültnek, boldognak érzem magam, vagyis ez egy szubjektív dolog és mindenki maga dönti el, hogy melyiket tartja elsődlegesnek. A jólét az erő kifele vagyis a pénzerő, a jól-lét az erő befele, a belső béke.

A jól-lét azt jelenti, hogy erős vagyok, tehát nem vagyok kiszolgáltatva negatív erőknek, mint harag, gyűlölet, féltékenység, irigység, elutasítás, kritika és így tovább. Ezen állapotot élvezhetem akkor is ha a jólét csak épp minimális keretekben van jelen az életemben. Sőt olyan esetekben, amikor a belső erő teljességében rendelkezésemre áll, akkor akár a jólét teljes hiánya sem tudja befolyásolni a jól-létemet. Vagyis a belső erő képes a pénzerő hiányát kompenzálni.

Ezzel ellentétben azonban a jólét bármilyen gigantikus mértéke sem tud jól-létet biztosítani, ha egyébként az nincs meg. Tehát a pénzerő bármilyen nagysága sem képes belső erő hiányát pótolni.

A jólét és a jól-lét valahol aztán fedik egymást. Ha a jólét teljes hiánya áll fenn, akkor ritka, bárha nem lehetetlen, hogy a jól-lét működjön. Azonban ez csak kivételnek számíthat, mert aki a jólét teljes hiányától szenved, többnyire nem képes tudatilag emelkedni. Ilyenkor erő hiánya áll fenn. Egyszer a pénzerő hiánya, amelyet tudatilag elfogadunk, mert el kell fogadnunk és mivel elfogadjuk emiatt a belső erő, a belső béke hiánya is kíséri azt. Tehát a szegénység külső és belső erő hiányt jelent. Ez a gyengeség azért tűnik áttörhetetlennek, mert a szegénység fogságában nem tud az ember belső, pozitív hozzáállást felépíteni, amely képes lenne megváltoztatni külső körülményeit. Egyszerűen még csak a hitet sem tudja felépíteni, hogy ő maga képes lehetne változtatni helyzetén.

Amikor a jólét bőségesen jelen van, de a jól-lét sehol sincs, hanem egy negatív tudati állapot uralkodik, olyankor az életminőség a terített asztal ellenére is hitvány. Ebben a helyzetben még rosszabb is lehet a kimenete a dolognak, mint a szegénység esetében, mert a pénzerő nem jó használata sok embernek kárára lehet. Érdekes módon ebben az esetben sincs nagyobb esély, hogy az ember tudatilag felfele menjen. Csak valami fájdalmas tapasztalat, amely rámutat a pénz értéktelenségére, lehet képes az embert jó irányba fordítani. Egyébként gazdagon is lehet kegyetlenül szenvedni.

Tehát ideális az lenne, hogy a kettő egyensúlyban legyen. Ez is elég ritka. Egy viszont tény, hogy a külső követi a belsőt, de nem fordítva. A belső békét még a milliárdosoknak sem lehet megvásárolni és mindenkinek egyformán kell érte törekedni.

A szegénység ellen, a pozitív energiába vetett hit lenne a legfontosabb és pontosan ezt a legnehezebb a szegénységben összehozni. Az ember nem akar belső értékek után törekedni, hiszen azt hiszi, hogy a külső értékek után kell futnia, mert nincs mit ennie. Attól fél, hogy ha igaz is lenne az elmélet, talán nem éli túl az időt, amíg a belső erő felépül és a külső erőt számára mozgósítja. A szegénységben az ember többnyire aztán tényleg végképp nem tud hinni a pozitív energiákban, mint például a hála, amely a fő mozgósítója a spirituális erők összességének. Úgy tűnik, hogy a szegénységben önmagunk legyőzése egy brutálisan kemény feladat.

Gunagriha

Témák a Belső Iskolában                           Levelek a Belső Iskolában>>

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja