Nagyon divatos lett visszatérni az evolúció jó eszközeihez. Azt mondjuk, hogy ahová eljutott az ember az nem jó, ezért térjünk vissza az ősiekhez. Ebben az esetben viszont hiába hivatkozunk az evolúcióra, mert az evolúció mindig csak előre és felfele halad. Visszafele nincs evolúció, illetve az nem evolúció.
Például a húsevés hívei hivatkoznak az evolúcióra. Az ősember miután majomkorának kezdett búcsút mondani, állítólag állatokat ölt és fogyasztott, de ez sem biztos. Ez a sok fehérje adta meg a lökést agyának rohamos fejlődéséhez, ez az elmélet. Ezt így gondoljuk ma. És mivel az ősember hús és vadon termő gyümölcsféléket evett, ismét együnk mi is azt, hiszen ma is jó kell legyen az agyunknak az, ami akkor jó volt. Ezt gondolják ma sokan.
A tudomány állítása szerint 13.7 milliárd évvel ezelőtt a semmiből kirobbanó fényből kialakultak a kőzetekből álló égitestek, az anyag. Az evolúcióról beszélünk, amikor a természet a kőzetből kidolgozta az élőt. És evolúcióról beszélünk, amikor a természet az élőből kidolgozta a gondolkodót. Az evolúció egy folyamat, amely időtlen ideje tart. Végtelen, mint az idő. A kőzetben potenciálisan benne volt az élő, amelyet a természet előtérbe hozott és az élőben a gondolkodó, amelyet szintén feltárt. Az élőhöz megalkotta az eszközt, a szerves anyagot, az őslevest, ahogy ma gondoljuk. A gondolkodóhoz az eszközt az állat agyából alkotta. Vajon nem hordoz a gondolkodó is magában valami magasabbat, amelynek ki kell nyilvánulnia? Értelemszerűen igen. Az evolúció következő lépcsője az emberfeletti „ember”.
A természet a harmónia és a tökéletesség hordozója és alkotója és akkor fejezi be munkáját, ha azokat elérte. Ha a természet célja egy gondolkodó állati lény lett volna, akkor harmóniában kellene éljen az a lény. De nem azt tesszük. Tökéletes a mai állati lény gondolkodása? Nem. Az állatember túlságosan állati ahhoz, hogy boldog tudjon lenni, hogy belső békével rendelkezzen. Belső béke nélkül pedig nincs külső harmónia.
Ennek a lénynek fejlődnie kell. Hogyan? Hová? Az eszköz egyértelműen az átalakult emberi agy kell legyen. Egy olyan értelem, amelyet az ember tökéletesen tud uralni és a csendben a békében tudja tartani, hogy az békével feltöltődjön. Igen, a természet akkor tudja átalakítani az emberi agyat, ha az ember értelmét felajánlja a természetnek, a csenden keresztül. Ez azt jelenti, hogy ebben a fázisban az ember tudatos segítsége is szerepet játszik. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a tudatos hozzáállással az ember a természet erejére támaszkodik, az segíti őt.
Az emberi agy elérte a megfelelő méretét, ahhoz, hogy a gondolkodó lényt kiszolgálja. Az agy struktúrája és minősége mint tudjuk a meditációtól megváltozik. Az értelem is átalakul ezáltal és az intuíció előtérbe jön. Tehát könnyebben többet és biztosabban tudunk ezáltal. Nekünk nem kell hús tömegekkel az agyat növesztenünk, mert mint az eredmény is mutatja inkább az érelmeszesedés nő tőle, ami által az agyunk gyengébben teljesít.
Az evolúció, a természet mást kér tőlünk, mint a húsevés.
Témák a Belső Iskolában Levelek a Belső Iskolában>>
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja