„Ebben a világban a legfőbb tapasztalatunk a korlátozottság, és ezért szenvedünk.”

Isten csak egyetlen dolgot kér,
Hogy fáradhatatlanul tegyünk:
,,Gyermekem, add fel,
Add fel azokat a dolgokat,
Amelyek szánalmasan és menthetetlenül
Boldogtalanná tesznek téged.’’
Sri Chinmoy

Tehát a boldogságot nem kell megszerezni, hanem a boldogtalanságtól kell megszabadulni – a korlátozottságtól. Mi mindig fordítva hajtunk, mindenben igyekszünk boldogságot keresni. De többnyire felhalmozunk olyan dolgokat, amelyeket fel kellene adjunk. Így gyűjtjük a boldogtalanság készletünket. Korlátozottság minden olyan birtoklás, amivel önmagunkat szeretnénk beteljesíteni. Az olyan birtoklás értendő ez alatt, amely kötődöttséggel jár, amelyet féltünk, amely annyira fontos, mint az életünk, vagy akár fontosabb is. Amelynek sérülése, vagy megsértése számunkra egy katasztrófa és szíven üt bennünket. Ezért okoz a birtoklás szenvedést előbb, utóbb. Nem föltétlenül maga a birtoklás a korlátozottság okozója, hanem a kötődés. Tehát ha képesek vagyunk kötődés nélkül birtokolni, akkor az nem okoz szenvedést.