Valamiért azt hisszük, hogy a halál teljes ismeretlensége, és megismerhetetlensége az amitől félünk. Az elképzelt megsemmisülés borzongással tölt el. Tehát azt hisszük, hogy azért félünk tőle, mert az ismeretlenbe visz bennünket. De ez nem igaz. Mi azért félünk, mert féltjük azt, amit itt hagyunk, azt amit birtokolunk, ami leköt, ami megköt bennünket. Féltjük a függőségünket. Hiszen az életünk a birtoklásról szól. Ezt pedig annyira normálisnak érezzük, hogy nem vesszük észre, hogy a halállal való bármilyen találkozáskor önmagunkat siratjuk, mert elveszítettük egy darab tulajdont és a saját halálunk azért tölt el pánikszerű félelemmel, mert minden kötődésünket letépi rólunk.
Viszont az élet értelme valójában nem a birtoklás és kötődés. Sőt, az élet értelme a kötetlen szabadság. Mi viszont a birtoklásnál elakadtunk, beleestünk abba, mint egy árokba. Ha életünk értelme nem a birtoklás lenne, egyből sok félelemtől szabadulnánk meg. Mit is féltenénk, ha belsőleg mindent átadnánk, ha szabadok lennénk? Ez sajnos annyira idegen egy mai embernek, hogy még körbe írni is értelmetlennek tűnik.

Gunagriha

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja